A mesterséges intelligencia (MI, AI) kutatás témája az emberi tudatos viselkedést utánzó gépek kifejlesztése, tárgya leginkább a számítógép, illetőleg a szoftver. Pontos definíciója nincs.
Az MI kutatást több részterület is motiválja:
|
![]() |
A következő típusú rendszerek létrehozását fogalmazhatjuk meg célként:
|
Az első feladat definiálni, mi is az az intelligencia. Ez nyilván túl nagy falat, használjuk az egyszerűség kedvéért a Turing-próba fogalmát. Alan Turing matematikus először 1950-ben írta le ezt a definíciót. A Turing próba alapján a (számító-)gép válaszát egy adott helyzetben intelligensnek tekintjük, ha nem tudjuk egyértelműen megkülönböztetni a természetes személy által adott választól. A próba során a számítógépet elrejtik a tesztelő személy szeme elől, amellyel a továbbiakban terminálon keresztül kommunikálhat. Ugyanígy egy embert is elrejtenek egy másik ugyanolyan terminálkapcsolat túlsó végénél. A tesztelőnek pusztán kérdések feltevésével meg kell próbálnia eldönteni, melyik a számítógép. Az ember őszinte válaszokat ad, és megpróbálja meggyőzni a tesztelőt arról, hogy ő az ember. A gép azonban arra van programozva, hogy hogy meggyőzze a kérdezőt arról, hogy ő az ember. Ha a tesztelő nem tudja eldönteni, akkor a gép átment a teszten. A Turing próba buktatói: számolási feladatok. |
|
Hétköznapi és matematikai logika összehasonlítása.
|
|
Matematikai logikában:
|
Mi az algoritmus? Az első és mindmáig leghasználhatóbb definíciót Alan Turing adta. Az algoritmus olyan formalizált (számolási) eljárás, amely véges szimbólumkészlettel leírható adatokon végez előre definiált készletből származó elemi műveleteket, és véges idő alatt eredményt ad.
Az algoritmusfogalom hátteréül megalkotta a Turing gép fogalmát, amely elvileg minden algoritmus formájában megfogalmazható feladatot meg tud oldani.
John Searle (am. filozófus) 1987-ben írt cikkében azon a véleményen van, hogy a fenti (és hasonló) példákban a számítógép nem érti a mondatokat. Ennek alátámasztására alkotta meg a következő gondolatkísérletet. Tegyük fel, hogy egy intelligenciát igénylő feladathoz találtunk algoritmust. Egy csak magyarul értő kísérleti alanyt beültetnek egy zárt szobába. A kérdést kínai nyelven megfogalmazva adják be egy kis résen. Rendelkezésre áll az algoritmus magyarul megírva, de kínai szimbólumokon való műveletvégzésekre vonatkoztatva. A kísérleti alany az algoritmus utasításait végrehajtva valójában kínaiul megválaszolja a kérdést. Feltételezhető, hogy ő maga egy kukkot sem értett a történetből, külső szemlélő számára azonban úgy tűnik, a kérdést megértették, és helyesen megválaszolták.
Továbbgra sem világos, hogy az intelligencia vajon az algoritmushoz, vagy az azt végrehajtó hardverhez kötődik, esetleg a kettő nem választható el egymástól?
Az EMI nézőpont hívei szerint az intelligencia algoritmusokkal megvalósítható. Az intelligencia mértéke eszerint az algoritmus bonyolultságán múlik. Az olyan szellemi minőségek, mint értelem, érzelem, gondolkodás, az algoritmusok tulajdonságai.
Az algoritmusok tetszőleges (arra alkalmas) hardveren futtathatók, tehát az intelligencia független a hardvertől.
Az EMI álláspont szerint egy algoritmus önmagában intelligens lehet; az ellentábor szerint az intelligenciában nem választható szét az algoritmus az agytól.
Searle, Hofstadter: EMI párti; Penrose, Mérő: EMI ellenes álláspontot hirdet.